Steven Tyler: We're All Somebody from Somewhere

Want create site? Find Free WordPress Themes and plugins.

Nagyítás

[ blues / country ]
Az utóbbi időben az Aerosmith kifogástalan oktatóanyagot biztosított az öregkori demenciával foglalkozó tudósok számára. Mert ugyebár az nem lehet véletlen, hogy évtizedekig együtt alkotó zenészek pont hatvan felett találják ki, hogy csak ki kéne rúgni addigi énekesüket.

Kapcsolódó cikkek

Aerosmith: Devil’s Got A New Disguise – The Very Best Of

Aerosmith: Honkin' On Bobo

Aerosmith: O, Yeah! – Ultimate Aerosmith Hits

Jön Steven Tyler szólólemeze

Ráadásul az elbutulás a kreatív munkára is rányomta a bélyegét: az A Music From Another Dimensinon című Aerosmith-lemez véletlenül sem lett a zenekar fő műve. Ráadásul a tagok az utóbbi időben egyre gyakrabban hozták elő interjúikban a visszavonulás témáját. Hasonló előzmények után már a legoptimistább rajongók sem nagyon gondolhattak rá, hogy a zenekar vagy annak bármelyik kulcsembere olyan zenei anyaggal hozakodik elő, mely okot adhat lelkesedésre. Ehhez képest Steven Tyler első szólólemeze tökösebbre és változatosabbra sikeredett, mint bármi, ami Aerosmith név alatt a 2000-es évek óta megjelent. A hasonló kiadványok esetében a kérdés általában adja magát: volt-e értelme szólóalbumon kiadni ezen dalokat, vagy nyugodtan helyet kaphattak volna akár zenekari sorlemezen is?
Nos, széles szakadék nem éktelenkedik Tyler szerzeményei és az Aerosmith munkássága között, elvégre a countrys, bluesos hatások mindig is ott voltak Joe Perryék dalaiban is. A We’re All Somebody azonban kevésbé rockos anyag, az akusztikus hangszerek jóval nagyobb szerepet kapnak. A főként countryban utazó dalszerzők (Jaren Johnston, Jason Boyd, Hillary Lindsey, stb) profi munkát végeztek, fogós dallamokban ugyanúgy nincs hiány, mint szokatlan megoldásokban: halld pl. a kiváló Hold On (Wont Let Go) című szerzeményt, mely szanaszét torzított énekével már-már David Lynch bluesos kísérleteit juttathatja eszünkbe. És persze Steven Tyler nem lenne önmaga, ha szólólemezére nem került volna fel egy rakás ballada is.

Ám még a What Am I Doin Right? – vagy a Gypsy Girl kaliberű dalok is elég jól sikerültek ahhoz, hogy ne kapjunk tőlük glicerinmérgezést. (A mélypontot sokkal inkább az coldplayes manírokat ukulelés klimpírozással vegyítő I Make My Own Sunshine jelenti.) A lemezre felkerült továbbá a zseniális Janie’s Got A Gun feldolgozása is, mely akusztikus verzióban is pazarra sikeredett. Mellesleg itt érződik igazán, hogy Tyler hangja ugyan némileg megkopott, de még mindig van benne elegendő dög. Így tehát vélhetőleg nem rajta múlik, hogy az Aerosmith képes lesz-e egy önmagához méltó lemezzel befejezni pályafutását.
Kiadó: Dot Records
kirsch
2016.08.15
|

Did you find apk for android? You can find new Free Android Games and apps.