Friss zene

Snoop Dogg: Coolaid

Akadnak mainstream előadók, akiknek zenei értelemben is lételeme a folyamatos változás, és bármerre is induljanak el, ösztönösen ráéreznek, mely irányzatok állnak jól nekik. Nos, Snoop Dogg hangsúlyozottan nem ebben a kategóriába sorolandó.

Blink 182: California

A Blink 182 legutóbbi nagylemeze egy találó szinonima volt az "indokolatlan visszatérés" szókapcsolatra. Azóta egyértelműen sikerült azonosítani, mi, pontosabban ki okozta a zavart az Erőben: természetesen Tom DeLonge énekes-gitáros volt a tettes.

Red Hot Chili Peppers: The Getaway

A mai harmincasok talán még emlékeznek egy Red Hot Chili Peppers nevezetű formációra, melynél senki nem játszott funk-rockot feszesebben, mocskosabban és izgalmasabban. Ennek a négyesnek pedig ugyanilyen érzéke volt a kitörölhetetlenül fogós dallamokhoz is.

Roxette: Good Karma

Bár a Roxette kétségkívül a 80-as évek végén, illetve a 90-es évek elején élte fénykorát, megannyi pályatársukkal ellentétben a svéd duó sosem vált önmaga paródiájává. Sőt, a csapat régi népszerűségét megtartva modernizálta hangzását lemezről lemezre.

Cyndi Lauper: Detour

Finoman szólva is méltatlan, hogy Cyndi Lauper sokak emlékezetében úgy él, mint a 80-as évek kiégett kabalája, aki ugyanazon szigeten éli kulturális száműzetését, mint Rick Astley vagy Samantha Fox. Ez a bizarr életkép ugyanis több sebből vérzik.

Ariana Grande: Dangerous Woman

Ha egy hiányos öltözetű, már nagykorú, mutatós leányzó vonaglik erotikusan egy klipen, akkor jogos a kérdés, hogy a zenéről tereli-e el a figyelmet, vagy inkább hozzáadott értékként tekintsünk a vizuálra. És az "új Mariah Carey" feladja a leckét.

Rob Zombie: The Electric Warlock Acid…

Szerencsére semmi nem utal rá, hogy Rob Zombie beváltaná néhány évvel ezelőtti fenyegetését, miszerint visszavonul a zenei élettől, hogy kizárólag a rendezésre koncentrálhasson. Filmjeinek és lemezeinek színvonala között ugyanis átlagban tízezer fényévnyi távolság van.

Yeasayer: Amen & Goodbye

Ha Brooklyn, akkor égő olajoshordók, fejkendők, levágott ujjú kesztyűk, valamint ebből az idilli miliőből kitört rapperek, akik rímekbe foglalva fenyegetik nyugati parti kollégáikat. Mindeközben ki gondolná, hogy a New York-i városrészben az indie színtér is virágzik.

Pet Shop Boys: Super

A Pet Shop Boys az elektropop Metallicája: a nyolcvanasokban és a kilencvenes évek elején leszállította azokat az alapvetéseket, melyeknek köszönhetően rajongói keménymagjukat egy kecskedudás népzenei lemezzel sem tudnák elrettenteni.

Deftones: Gore

Az Álmoskönyv szerint, ha egy zenekar gitárosa azt nyilatkozza: arra a legbüszkébb a készülő lemezzel kapcsolatban, hogy alig játszik rajta, az okot adhat a rajongók aggodalomra. Továbbá arra enged következtetni, hogy a fősulin ellógta a marketingtervezés előadásokat.