Jelentkezés itt!Műsorvezetőket keres a rádió!Bővebben itt: Leírás

Sepultura: Machine Messiah

Nagyítás

[ hardcore / metal ]
Szinte már közhely: a legkevésbé sem biztos, hogy a „népszerű” és a „minőségi” jelzők kéz a kézben járnak. Ugyanakkor a megosztó dolgok is képviselhetnek minőséget, erre pedig az „újkori” Sepultura (értsd: a húsz éve létező felállás) a legjobb példa.

Kapcsolódó cikkek

Sepultura: The Mediator Between Head And Hands Must Be The Heart

Sepultura: Kairos

Sepultura – Dante pokla

Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a Derrick Greennel készült lemezek egytől egyig hibátlanok lettek volna, sőt. A kritikák többsége joggal kifogásolta az igazán fogós témákat vagy a megjegyezhető dalokat. Ennek ellenére Andreas Kisserék sosem éreztek kényszert a nosztalgiázásra, mindig a saját fejük után mentek, és megannyi izgalmas – ha nem is feltétlenül könnyen emészthető – lemezt tettek le az asztalra. Az pedig külön szimpatikus volt bennük, hogy nem szálltak be az alapító Max Cavalera által indított, egyre siralmasabb nyilatkozatháborúba.
A Machine Messiah két szempontból is kuriózumnak számít a zenekar életművében: ez a legexperimentálisabb mű, mely 1997 óta megjelent, ugyanakkor talán ez a legfogósabb is. Természetesen szó sincs arról, hogy a lemez egy Chaos AD-kaliberű „slágergyűjtemény” lenne, viszont – amellett, hogy az album tele van váratlan megoldásokkal – minden eddiginél több a megjegyezhető téma született. A hatperces címadó dal cseppet sem tipikus lemeznyitó: Derrick dallamosan énekel a sejtelmes gitártémára, majd az egész egy lassan hömpölygő zúzdába csap át. Mindemellett képtelenség nem észrevenni, hogy Kisser mennyire kiváló szólókkal pakolta tele a tracket.

Az I Am The Enemy ezzel szemben egy kiváló, hardcore-os dühroham, melyet a world music hatásokban bővelkedő, szintén pazar Phantom Self követ. A világzene mellesleg csaknem egész anyagra rányomta a bélyegét: külön említést érdemel az Iceberg Dances című instrumentális szerzemény, melyen a gitáros egy kifejezetten latinos, akusztikus szólót ereszt meg. Ugyanakkor érződnek rajta a minden eddiginél komplexebb, már-már progresszív hatások is, melyek a Sworn Oath-ban, a Resistant Parasitesban és a Vandals Nestben is teret kaptak. Elődeihez hasonlóan a Machine Messiah sem hat elsőre, de ha beérik, rádöbbenhetünk, hogy mennyire agyas, kreatív és méregerős munka.
Kiadó: Nuclear Blast
kirsch
2017.02.08
|

Leave a Reply